A RÓZSASZÍN ZSOLNAY KIÁLLÍTÁSRÓL

Egyedülálló kiállítás várja a látogatókat a Zsolnay Kulturális Negyedben. A „Kezdetben volt a rózsaszín…” Winkler Barnabás építész, akadémikus, a művészetek doktora több mint ezer darabos magángyűjteménye a Zsolnay-gyár mindennapos használatra szánt, rendkívül változatos rózsaszínű termékeiből.

„KEZDETBEN VOLT A RÓZSASZÍN…”

A bemutatásra kerülő használati tárgyakat a Zsolnay-család elmondása szerint a manufaktúrában az alapítástól kezdve évtizedeken át, a századfordulóig gyártották, nagy mennyiségben, egyre jobb minőségben. Ezek a tárgyak a vékonyfalú vízvezetékcsövekkel és az építésdíszítésre szolgáló terrakotta elemekkel együtt szolgálták a fejlődő üzem megélhetésének alapját.

Az alapító, Zsolnay Miklós idősebbik fia, Ignác 1853-tól 1865-ig vezette a manufaktúrát. Miután öccse, Zsolnay Vilmos teljesen átvette tőle a gyárat, indult meg nagy lendülettel a termékek fejlesztése, a rózsaszínűeké az 1880-as évektől kezdődően.

A kiállítás bevezető terme a rózsaszín termékek raktárának egykori hangulatát szeretné felidézni, melyről Zsolnay Vilmos unokája, Zsolnay Teréz így ír visszaemlékezéseiben:

„Megépült a Felsővámház utca mentén húzódó emeletes raktárépület. Az emelet végestelen végig a rózsaszínedény-raktár foglalta el: háromszázharminc különböző forma, nyolcszáznegyven nagyságban, illetve kivitelben. Volt itt minden a játékedénykéktől a konyhaedényen át a harmincliteres zsírosbödönig, a mosdó- és étkészlettől a fényarannyal díszített vázákig és hamutartókig. Amikor a déli hosszú ablaksoron besütött a nap, még a levegő is rózsaszínűnek látszott. Ez a tökéletesen kidolgozott, egyenletes rózsaszín máz volt az 1880-as évek elején megkezdett pink-kísérletek eredménye, és hosszú éveken át ezzel mázoltak mindenféle használati edényt. A szép szín annyira megnyerte a közönség tetszését, gyártása pedig olyan méreteket öltött, hogy szükségessé vált egy ilyen óriási raktár építése.”

A „Kezdetben volt a rózsaszín…” című gyűjtemény a használati tárgyak legjavát kívánja a látogatók elé tárni. A kiállítás megmutatja, hogy az első évtizedekben ezek a tárgyak nagyobbrészt kézzel készültek, ezért nem találunk közöttük két egyforma kinézetűt. A „rózsaszíneknek” hol a kiöntőjük, hol a fülük, hol az alakjuk, de gyakran a külső mázuk színárnyalata is különbözik a egymástól. Legtöbbjükön látszik a magas életkor, de életben maradásuk bizonyítja, több mint száz éven keresztül szeretettel és vigyázva használták őket.

A rózsaszín használati tárgyak az évek során fürdőszobák, konyhák, ebédlők és dolgozószobák kedvelt tárgyaivá váltak. Hazánkban ugyanúgy, mint a szomszédos országokban. Használták ezeket a termékeket falun ugyanúgy, mint a városi háztatásokban. A legtöbbet egyszerű tányérból, boroskancsóból és zsíros, illetve lekváros bödönből készítettek. Kedveltek voltak a rózsaszínek városi éttermekben és otthonokban ugyanúgy, mint vidéki fogadókban, háztartásokban.

A manufaktúra fejlődése során a kezdeti, teljesen sima formák lassan, színük megtartása mellett díszesebbé váltak. Sokszor az egyszerű, népi eredetű edények felületükön domborított, sokszor stukkóhoz hasonló rátétekkel gazdagodtak, vagy formájukat megtartva a kiégetett edényekre kerülő kézi festéssel váltak egyedibbekké. A használati tárgyak formai változásainál észrevehető a dísztárgyakhoz való közeledés, de az edények jellemző színe, a rózsaszín, még hosszú ideig tovább élt.

A „Kezdetben volt a rózsaszín...” című kiállítás Winkler Barnabás több évtizedes gyűjtőszenvedélyének eredménye.

Winkler Barnabás DLA, építész, akadémikus, a művészetek doktora, 1946-ban Szombathelyen született. Általános és középiskolai tanulmányait Sopronban végezte, építészmérnöki diplomát 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett.

Húsz évig építész tervezőként az Ipartervben dolgozott. Tervezői munkáját napjainkban az 1989-ban általa alapított HAP Tervezőirodában folytatja. Jelentős megépült épületei a Fővárosi Gyógyszertári Központ telepe, a Campona Bevásárló- és Kulturális Központ, az Infopark „D” jelű irodaháza, MCC néven az RTL Klub stúdió- és igazgatási központja, a Campona rendezvényközpont valamint az egykori NDK követség épületéből átalakított Stefánia Park irodaház.

2003-ban alapította a HAP Galériát, melyben eddig közel száz kiállítással tisztelgett a múlt század legjelentősebb hazai építészeinek és Sopron képzőművészeinek életműve előtt. A galéria az elmúlt években számos építészeti könyvet jelentetett meg. Winkler Barnabás nevéhez fűződik a múlt században maradandó életművet alkotó tizenhét építésznek 2010-ben átadott posztumusz Ybl Miklós-díj és a díjazottak munkásságát felidéző könyv.

Winkler Barnabás építészt 2005-ben Kós Károly-díjjal, 2008-ban Budapesti Építészeti Nívódíjjal tüntették ki, 2009-ben Ybl Miklós-díjban részesült. A Balfi Nemzeti Emlékhely tervezéséért 2010-ben Simon Wiesenthal-díjjal ismerték el munkáját.

Közel négy évtizede, hogy egy családi örökségből hozzá kerülő boroskancsó felébresztette Winkler Barnabás „rózsaszínek” iránti szeretetét és elindította gyűjtőszenvedélyét, melynek eredménye a most bemutatásra kerülő ezer darabot meghaladó együttes. 2007-ben Budapesten, saját galériájában tárta először a nyilvánosság elé a több mint száz évet használatban, becsülettel megélt rózsaszín fajansz-porcelán tárgyakat. Az első bemutatkozást több kisebb, vidéki kiállítás követte. A Zsolnay manufaktúra első évtizedeiben készített használati tárgyak kalandos gyűjtéséről, a manufaktúra kezdeti éveinek történetéről és magukról a tárgyakról az általa kiadott „Kezdetben volt a rózsaszín…” című könyvében mesél.

Nagy örömére szolgál, hogy a gyűjtemény mostantól Pécsett, a „rózsaszínek” születésének színhelyén öregbítheti a Zsolnay manufaktúra első évtizedeinek gazdag eredményét.